1.fejezet

-Bella gyere már! Már egy negyed órája nyitva vannak a plázák.-rontott be Jane az ajtón. Hát igen Jane az én egyik legjobb barátnőm. Van egy nagy baráti körünk, melybe beletartozik: Jane, Heidi, Alec, Demetri, és Felix. Azóta vagyunk jóba, mióta megszülettem.
-Bella! El fogják vinni a legjobb ruhákat.-jött be Heidi is. Hát igen mi már csak ilyenek vagyunk.
-Jó bocsi csajok, csak nem tudom, hogy mit vegyek föl. Mutattam eléjük a három összeállítást.
-Ezt.-mutattak rá mindketten a fekete magassarkú-fekete cicagatya-és vörös blúz összeállításra.
-Remélem sikerül elcsábítanod Alecet.-kacsintott rám Jane.
Már épp mondtam volna, hog ő ezt honnan tudja, és hogy ez nem is igaz, de ekkor történt az, amire a legkevésbé számítottam.
-Mit kell velem csinálni?-támaszkodott lezseren az ajtófélfára az említett.
-Jane-néztem rá barátnőmre és villámokat szórt a szemem.
-Semmit.-válaszolt hanyagul Alecnek.
-Ja amúgy ti is jösztök vásárolni.-közölte az örömhírt Heidi Alecékkel, mert időközben megérkeztek Demetriék is.
-Olyan jó lesz.-áradozott Jane.
-Istenem miért kell?-nézett fel az égre összetett kezekkel Felix.
-Alec mit csináltál?-kérdezte vörös fejjel Dem.
-Alec semmit, nincs akik cipeljék a szatyrot.-mondta Jane.-És most beosztom a csoportokat.Ugyanis külön megyünk.Én megyek Dem-mel, Heidi Felixxel, Bella pedig Aleccel.-folytatta.
-Mindenhol a fiú vezeti a kocsit. És minden boltba bemegy a lánnyal.Érthető?-kérdezte Heidi.
-Igenis hadnagyok.-válaszoltak vigyázzállásba a fiúk.
-Na mindenki kifelé Bella felöltözik és indulunk.
Kimentek, én pedig magamra húztam ruhákat és a cipőt, majd mentem a kocsimhoz.
A többiek a garázsba beszélgettek, de mikor leértem, abbahagyták.
Dem és Felix fügyültek egyet. Heidi és Jane pedig vigyorogtak, mint a tejbetök.
Alec, pedig csak állt és nézett.
-Na indulhatunk?-kérdeztem, mert a fejem már pipacsvörös volt. De milyen lenne akkor, ha ember lennék.
-Persze.-válaszolt Alec, miközben csorgott a nyála.
Beültünk a kocsiba és indultunk a plázák felé Volterrába.
Jóval hamarabb értünk oda, mint a többiek, ezért úgy gondoltuk bemegyünk.
Már vagy 3 órája bentvoltunk, de a többiekkel még mindig nem találkoztunk.
Fura, de remélem nem jutott eszükbe az, hogy nem jönnek el.
Áhh emlegetett szamarak. Most jöttek épp velünk szembe.
-Na fiúk maradjatok kint, mi addig bemegyünk.-mondta Jane.
Az üzletben Heidi egy nem épp mindennapi csipkecsodát nyomott a kezembe, ami semmit sem takart. Én közbe elmentem még válogatni, és találtam egy normális hálóinget, köntöst, és 5 fehérneműszettet.
Már épp mentem volna a próbafülkébe, mikor megláttam egy nagyon édes szőrmókpapucsot.
Jujj ezt meg kell vennem. Annyira édi. Ezt is odaraktam a többi közé, majd mentem felpróbálni kiválasztott ruhadarabjaimat.
Az első egy fehér melltartó, és bugyi volt. Pont az én méretem. Ezt megveszem.
Jött a következő, egy fekete szett. Ennél is a megvevés mellett döntöttem.
Maradt még egy kék, egy piros és egy barna szettem. Úgy gondoltam, ezeknek is jobb helye lesz nálam.
A hálóingnél, és a köntösnél is szintén ez volt a döntésem.
A fekete csipkecsodával nem tudtam mit tegyek. Jane kinyúvaszt, ha nem próbálom föl, és nem veszem meg.
Így hát óvatosan magamravettem, és megnéztem, hogy mindenhol stimmel-e.
-Bella bentragadtál, vagy mi tart ilyen sokáig?-kérdezték türelmetlenkedve kínzóim.
-Készvagyok.-szóltam nekik. De arra nem számítottam, hogy ők addigra elhúzzák a függönyt, arra meg főleg nem, hogy a fiúk is kint vannak.

Prológus

Sziasztok!Az én neve Isabella Marie Volturi. Aro Volturi lánya vagyok. Az én életem nem mondható épp hétköznapinak. Először is azért, mert félvér vagyok. Másodszor pedig, mert félvér létem ellenére én vagyok a legerősebb vámpír a földön. Ja igen azt el is felejtettem mondani, hogy vámpír vagyok. A vámpírok királyi családjába tartozom. 180 éves vagyok.Na de most hallgassátok meg a létezésem történeteit.